torokszofi

2009-05-11T18:06:00.002+02:00

azt írja a végére, Besos!, mindig ezt írja, 3,533 ismerőse van, még jó, hogy kedves fiú. Besos. 2 nap és újra Cannes-ban, ahol az éjszakai sziklákról éles, kemény jégből öntött poharakat dobáltunk a mélybe és a pénztárgép-mentes kommunizmusra ittunk, de Hitlerre nem, mert megmakacsoltam magam. akkor rád és rám. elfordítom a fejem, inkább a fekete hullámokat nézem a lábujjaim alatt. will let you know. will tell you if. nem elég francia, nem elég latin, nem elég zsidó, nem elég árja. nem énekel, csak susog, és bemutatja a robot-táncot. nem telt el egy év, nem telt el semmi.

2009-05-07T08:50:00.000+02:00

kezdek megbocsátani magamnak.

2008-11-09T08:38:00.001+01:00

ja, igen.

2008-10-26T17:22:00.003+01:00

E szólt, hogy töröljem ki az előző posztot és mivel adok a véleményére, azonnal kitöröltem. other than that, vasárnap este van és pulóverekbe, duplazokniba bugyolálva görnyedek az EU-s fordítás felett. a bugyolálás azért történik, mert megint elromlott a fűtés. Ez akár New Yorkra is emlékeztethetne, csak most egyedül vagyok, egyedül vacogok a sarokban. bár RsB-vel beszéltünk ma is egy rövidet. kapar a torkom, próbálom élvezni, hogy ebben az országban négy évszak van, nem csak nyár és ősz. tegnap anyámmal és apámmal anyám vidéki házában meleget ebédeltem, szarvast láttam, legyeket hesegettem, huszas-harmincas-negyvenes évekbeli magyar slágereket fütyörésztem és hallgattam, ahogy apám és anyám megőrjítik egymást. negyvenhét éve vannak együtt. ha most találkozom valakivel, minimum a nyolcvanadik évemig ki kell húznom, hogy a nyomukba érjek.

2008-10-23T19:05:00.004+02:00

[...]

2008-10-22T07:31:00.000+02:00

miért ilyen nehéz.

2008-10-08T16:27:00.005+02:00

megjöttem. hazatértem. még mindig a föld fölött lépkedek, a kezem még mindig ökölben, elszánt vagyok és tudom, hogy most senki nem fekhet keresztbe előttem ezen az úton. RsB végighallgat, aztán azt mondja nagy komolyan, hogy mindenben támogat. ettől én is elkomolyodok és kinézek az ablakon, a sötét hidegbe. anyám félkész lakását foglaljuk el néhány órára, az enyémben bérlő, nála nem lehet. csendben pöfékelünk a jeges radiátorra dőlve, alattunk az őszi Liszt Ferenc tér, vajképű pincérfiúk üres székeket erőltetnek egymásba. néhány órája még a Ben Gurionon pislogtam szélütötten - a mai napig összezavar a repülők kíméletlen lendülete, amivel megragadnak és leraknak valahova. a lelkem közben még valahol Ciprus környékén vergődik, keresi az utat haza, a hideg tengerben gázolva, riadtan.

de ez most nem fontos. néhány perc és kikapcsolom a számítógépet, a telefont, 25 óráig nem eszem és nem iszom. keresem a megbocsátást, a homlokomat lopva rásimítom az élet könyvére.

2008-09-28T02:31:00.001+02:00

2008-09-07T00:27:00.006+02:00

Ha csak az egyik nyifog, az olyan mint egy kézzel tapsolni.

/apám, M. Sándor, Skype-bajnok, jelenlegi viszonzatlan szerelmemről/

2008-07-18T01:02:00.001+02:00

ЦОЙ ЖИВ

2008-06-02T07:02:00.001+02:00

Just I want say goodbye to u becuse I'm leaving and say tnx to u beacuse of your nice behavir. You weren't my teachear but I really like u and I enjoyed my time with u in the culture fair. I never forget u ..Hope u all the best and nice holiday..I wish I can see u again..

mehrnoosh

vége az évnek.

2008-04-17T09:18:00.001+02:00

2008-03-21T23:40:00.002+01:00

Thersites. I will see you hanged, like clotpoles, ere I come
any more to your tents: I will keep where there is
wit stirring and leave the faction of fools.

[Exit]

Patroclus. A good riddance.

2008-03-20T12:33:00.004+01:00

Avant la Haine
. türelem.

2008-01-27T22:06:00.000+01:00

8 év után újra egyedül.

órákat a skype-on, "vihogsz, mint egy 15 éves", közben el kell lassan döntenem, kitől tanulok héberül, J húgának az ingyenes rabbijától, akinek "pattogós a stílusa, ne lepődj meg", vagy a sajátométól, akit szerda este bágyadtan, lehangoltan cserben hagytam, vagy a nemnormális izraelitől, akit RsB utánoz a legjobban, pedig életében nem látta. sétálok a lakásban - ki kell adnom lassan, mert most úgy lépegetek benne, mint egy viharvert hajó csúszós fedélzetén, eladósodtam szép lassan és Föld még sehol. minden zaj az enyém. ha meg nem, annál rosszabb. a terv lassan körvonalazódik, de inkább fenyegetés egyelőre, mert arról szól, hogy elmegyek innen. de nem kell komolyan venni, bár ezt elsősorban a szüleim kedvéért teszem hozzá, aminek szintén nincs sok értelme, hiszen amúgy sem olvasnak torokszofit.

2008-01-08T10:27:00.000+01:00

Pepe gyöngyöt fűz, Isa főzni tanít. ó, igen.

2008-01-02T12:56:00.001+01:00

izomlázam van, végre.

2007-12-27T00:24:00.001+01:00

too close.

2007-12-21T19:54:00.000+01:00

levrobnak

Yours was Wednesday

Will
it be breeze?
Sudden, violent
gusts across
the bay?

Lungs
breathless for a moment,
brows frowning lightly
at the narrow
sky.

Or
a Tuesday, not long
after noon, snow
porridge boiling under
weary prints?

Yours
was Wednesday.
Exceptionally cold,
lean, off-season
shudders.

Red
warmth embraced
your sleep, arrived
as a friend, not long
before noon.

I
checked my mails,
rubbing my temples
called the dentist, and
you left.

2007-12-16T02:59:00.000+01:00

no.

2007-11-04T15:29:00.000+01:00

All these people drinking lover's spit
Swallowing words while giving head
They listen to teeth to learn how to quit
tied to a night they never met

You know it's time
that we grow old and do some shit
I like it all that way

nem. vagyok. jól.

2007-09-13T08:56:00.000+02:00

BÚÉK, gyerekek.

2007-09-05T09:43:00.000+02:00

BREAKING NEWS

2007-09-03T16:21:00.000+02:00

minden ott van, a fejemben. egy nagy gomolygó, lüktető franc. csak ki kell ráncigálni onnan. gyerünk, szép sorjában. de minél előbb, nem maradt sok idő.

2007-09-03T09:53:00.000+02:00

o, je. tegnap megvolt a br&br esküvő, piros szemes, bemozdulós, rezegős, de boldog képek itt.

2007-09-01T15:05:00.000+02:00

apám két napja feljött hozzám. rendkívüli, megmagyarázhatatlan látogatás. egy Roswell: Deda-sighting az R3-ban (ez a házunk). jól megvagyunk, nem azért. hanem mert a harmadikon lakom egy százharminc éves házban (egy emelet=két emelet) és nincs lift. és mert nem érti, hogyan élhet valaki a hetedik kerületben a hatodik után. terézvárosi gyerekek vagyunk, ő meg én. a lakásom egyébként pontosan olyan, mint ahol felnőttem, ő tudja, hol. csak nagyobb. "jajistenem, meg fogod venni" - simogatta apám a rézkilincseket. tavaly július volt és tudtam, hogy meg fogom venni. szóval most valamiért feljött és minden tizedik percben megkérdeztem, hol a papír, amit alá kell írnom, amiért végül is jött. de nem volt papír, nem jött semmiért. jó, lenyúlt két BBC-Shakespeare dvd-t, amit még én nyúltam le tőle a múltkor. elmentünk együtt vásárolni, útközben szörnyűlködött. "ez a pokol, ez a mocsok. okádék. nézd azt nőt, a földről eszik, valami nyerset. nézd ezeket a nyomorult boltokat, ezeket az embereket. ez nem fog változni, ez a pályaudvar miatt van". motyogtam neki valamit a város dobogó szívéről. aztán olvadni kezdett. megdicsérte az új trolit, az új közért a Keletinél pedig elbűvölte. büszkén dagadt a mellem, de csak somolyogtam. "Deda," mondtam neki blazírt képpel "ez csak egy közért. idejárok vásárolni". ami nem annyira igaz, mert nem nagyon járok vásárolni. egyébként is ez volt az a közért, ahol a múltkor idegrohamot kaptam, mert ráléptek a lábamra. ő csak hümmög, emelgeti a szemöldökét. tetszik neki a választék, egy francia boltot emleget, ahol anyámmal egyszer régen sajtot vettek. az előbb anyám felhívott. "van nálatok csirkemell? ott a közértben. apád oda akar menni vásárolni, csak három megálló." mondtam, hogy fogalmam nincs.

R3 egyébként különleges hely. Itt lakik a százhúsz éves Rózsa bácsi, akit tizenhat éve, tizenhatévesen, a rettentő vastagon felnyomott, szétfolyó szemfesték alól bámultam a hajnali szórakozóhelyeken és mivel kamasz voltam, arra gondoltam, ez varázslatos. egy hetven-nyolcvanéves öregember, mesebeli öregember, aki becsoszog és rózsát árul a fiataloknak. néha vettem tőle, magamnak persze. közben pedig elérzékenyültem és minden alkalommal biztos voltam benne, hogy akkor látom utoljára. haha. az elsőn lakik, péntek este ráköszöntem, a belső udvaron rendezgette a csokrokat.

2007-08-27T18:37:00.000+02:00

esőt kérek. könyörgök.

Minden nap gondolok a halálra. Eileen kicsi nő, szolidbarnára festett, gyakran összerezzen. óvatosan nevet, a mutatóujját sokszor az ajkára helyezi, kékes szemével, ráncok közül néz rám. kripta és kavics helyett fát ültetnek majd a testére, most ezt árulja el. már ki is fizette, elrendezett mindent. Eileennal összefonódunk, éjjeleken át mesélünk, nyáritáboros izgalommal. 32 nights, £320. Me too, minden nap gondolok a halálra. Itt most lassú, büszke elégedettséggel elészórnám a zsákomat: harminc év 4 és fél rémálma, a legszörnyűbbek, aztán sorban: A öngyilkossága, R és L halála, 2 darab saját majdnem-halál és a mindenéjszakás rettegések, innen könnyed kanyar vissza a gyerekkorba, amikor inkább összevizezem a lepedőt, de nem lépek ki, bele a sötétségbe. de nem mondok semmit, mert nem kérdez vissza, nem is figyel. a könyvespolcot nézi, én meg őt, ritka csöndben. Minden nap gondolok rá. most azt hiszi, elfelejtettem őt, azért nem írok neki.

2007-08-03T09:28:00.000+02:00

sikerült, hazaértem. tegnap még nem szívesen mentem ki az utcára, a Keletinél a Sparban pedig idegösszeomlást kaptam, mert az egyik eladó rágyalogolt a bakancsával a gyenge lábfejemre. P megfogott és elmagyarázta, hogy pontosan tudja, mit érzek, a poszt-Amerika vágyódásai őt hetekre kiütötték annak idején, de el fog múlni, ahogy találkozom emberekkel, akik fontosak. egyelőre csak kóválygok a melegben és hunyorgok az erős fényben, muha.

2007-07-25T20:43:00.000+02:00

stratfordban huvos zaporok alatt csattogok haza minden nap, lassan negy hete. huvos van, arviz, porcelanfogu nyugdijasok, lombok es tiszteletes. es a konyvtar, a konyvtarosnok, a fenymasolokartyam, a PR 2985 es a PR 428.A62. ma hofeher kesztyut adtak ram, mert 21 evvel ezelotti fotokat nezegettem. mint egy profiler. egy honapig eltem a kutato eletet, hallgattam a pesti hosegrol a tavoli torteneteket, jartam a vicar kertjeben, kezet raztam a polgarmesternovel, a poetry festivalon elsirtam magam titokban, 16 ev kihagyas utan misere mentem es csendes zsidokent lelegeztem a mosolygo zsoltarok kozott. aztan amnesty international gyulesre utaztam warwickba, hogy levelet irjak egy ismeretlen kongoi tabornok letartoztatasa ugyeben. a temamat is irtam, kicsit. de foleg gondolkoztam rajta. csak nehany nap maradt az egyhonapos eletembol. otthon ujra kell kezdeni, anglia nelkul.

2007-06-23T08:11:00.000+02:00

négy év telt el. vasárnap torival interjúzom.

Monday, June 16, 2003
Posted at 5:01 PM by torokszofi

megyek át az aluljárón, felhívom anyut. "képzeld anyu, holnap a Suzanne Vegával csinálok interjút."
mami: "Jujjj, kislányom, dehát őt nagyon szereted!"
"Igen, anyu, szeretem."
mami: "Hát ő nagyon híres."
"hát, igen. elég híres."
mami: "tudom, még én is ismerem, csak ezért mondom. ő az a vöröshajú nőci a zongorával"
"..." "mami. az a tori amos. na mindegy."

2007-05-15T15:59:00.000+02:00

If crying could bring back my friend
I would cry from Budapest to end
Are you angry, my friend?
No, no, I know your time is with Miss Lili spent
and don’t be afraid of the end
Just take a picture and to me send
or take your time to go to Margit Island
and play with head and shoulders and hand.
Oh, don’t forget the coffee in Westend
at Burger King you must for Abodi* attend
This is my poetry Hameed wrought by his hand
if you want to hear it or to rend**.

Hameed***

*az Abdullah becézett formája. Abdullah kizárólag a Burger Kingben hajlandó étkezni, hat hónapja, amióta megérkezett Budapestre.

**ezt a szót én se ismertem. [hasít; szaggat; szakít.]

***ezt a verset zöldszemű szaudi diákom, nyurga Hameed írta. ő is hat hónapja érkezett. egy hangot nem beszélt angolul, ma meg ezt kaptam tőle.

2007-05-11T06:19:00.000+02:00

egy hét múlva Cannes-ban ébredek. állunk egy hete este a Cs-vel a buszmegállóban, "te figyelj, lassan el kéne kezdenem átnézni a filmeket... tudod, na." a végére már elvékonyodik a hangon, ő meg kajla képpel ring az egyik lábáról a másikra, "jaj, egy faszt, egy faszt. csak pörögni fogunk, érted? csak pörögni kell."

most még itthon ébredek, ágyban dolgozok, aztán elindulok a csoportom felé, ahol a négy óra közben, a nagyszünetben csoportképet csinálunk magunkról a Yearbook-ba: a parkolóban ülök majd a betonon, ők meg a levegőbe ugorva repkednek körülöttem. jó év volt ez az év, nagyszerű embereket taníthattam. igaz, a koncepció szerint én unott képpel nézek majd a lencsébe.

2007-04-29T16:57:00.000+02:00

hurrá. megnyertem az ösztöndíjat, négyen nyertünk Európából. ketten magyarok. én Fletcherrel, Shakespeare-rel, a másik csaj a viktoriánus regénnyel. mi így tesszük jobbá a világot, wah-wah.

négy hónapja beköltöztünk a lakásba, lassan feltöltjük a jégpálya-szobákat. a dobozaim hatvan százalékát felszámoltam, a többit nincs igazán hova tenni. majd ha lesznek bútorok. reggel megtaláltam a New York-i Halloween-parókát, abban ültem egész nap és ötpercenként megsimogattam a fejem búbját. disszertációt írok, egyelőre naponta néhány mondatot, mintha tengernyi időm lenne, de persze nincs.

teszteljük le, húgom olvassa-e még a blogot, amit már nem írok. pénteken elutazott Grazba, és itthagyta a lakáskulcsát, hogy vigyek el egy mignont a hűtőből, hátha P szereti. P nem szereti, de E-vel tegnap éjjel felmentünk és kiderült, hogy a mignon egy kétkilós mignontorta, amit az ágyában fekve elkezdtünk majszolni, miközben a hatalmas tévéjét kapcsolgattuk szemforgatva. aztán megérkezett a harmadik barátnő, DJ B, aki hozta a dvd-t (Manhattan Murder Mystery) és megkóstolta a mignont. hozott még mindenfélét, amit megkóstoltunk, húgom elájult volna, ha meglátja. felhívtunk még néhány embert, hogy jöjjenek bulizni velünk a húgom lakásába, de mindenki diplomamunkát ír, haha. úgyhogy csak hárman buliztunk, és aztán nagyon alaposan kitakarítottunk magunk után, mint a manók. csak álom volt. azért a hűtőjébe vettem kaját és odatettem neki egy óriásmilkát is, mert szeretem a húgomat. nagyon.

2007-01-28T09:17:00.000+01:00

a szüleim, barátaim már nem kérdezik, hogy állok a PhD-vel, és ez jó. remélem, sejtik, hogy bár nem lesz könnyű, de megcsinálom azért. júniusig. és azért néha foglalkozom vele. íme egy ma reggel írt levelem a témában, drága barátnőmnek, V-nek, aki éppen a Notre Dame egyetemen kutat, In-di-a-ná-ban:

"most irt a Vickers egy 90 dollaros, 350 oldalas elemzest errol a Sh-nek tulajdonitott versrol,

(A Lover's Complaint)

hogy ez nem is Sh. most atfutottam, vasarnap reggel az aagyban dogolve
es fel perc utan arra jutottam, hogy igen, ez nem Sh.

haha."

2007-01-28T08:45:00.000+01:00

a pénteki órán a szaudi diákjaim egy pillanatban fészkelődni kezdtek. az ablak felé nyújtogatták a nyakukat. kinéztem, de nem esett a hó (ezt várják nagy izgalommal, amióta októberben megérkeztek), úgyhogy tovább magyaráztam, hogy miért is olyan fontos a spelling (nem tartják fontosnak - húszévesek és eddig egy tanárjuk se kérte tőlük, hogy a blackboardot ne úgy írják le, hogy plekperd). ment tovább az óra, ők néha az ablakra bámultak, ahol nem volt semmi, csak a kert, mint mindig. aztán jött a szünet, udvariasan elköszöntek és szélsebesen az ablakhoz tódultak. a párát nézték. még nem láttak ilyet. odamentem és leereszkedő fölénnyel az ablaktábla közepére rajzoltam egy kis szívet. erre ők is, sok párás szívet, lelkesen. az egyik kettőt is, nyíllal. úgyhogy kifelé menet felírtam még a plekperdre, hogy arrow. és tegnap reggel a hó is megjött, gondoltam rájuk.

2007-01-07T08:19:00.000+01:00

LuLu alvajárókról ír, erről eszembe jut, amikor huszonöt évvel ezelőtt, hat-hét évesen, merev tekintettel becsoszogtam pizsamában apám szobájába, hajnali kettőkor. apám az ágyában olvasott. "szofika, hát te mit csinálsz itt?" szofika lassan megfordult és odasétált a tévéhez. bekapcsolta és leült a zöld, süllyedős fotelba. a tévében nem volt semmi hajnali kettőkor, csak a szürke zizegés. azt néztem csöndben percekig, apám hiába szólongatott. aztán felálltam, kikapcsoltam a tévét és visszaballagtam az ágyamba. reggel mesélte el apám, mi történt, én nem emlékszem semmire. a történethez persze az is hozzá tartozik, hogy gyerekkoromban nagyon kevés tévét nézhettem, ha rossz voltam, akkor semmit. egyszer megfogadtam, hogy megölöm az apámat, mert eltiltott a Tündér Lalától.

2007-01-01T05:24:00.000+01:00

az egyik utolsó órán leírattam a diákjaimmal egy cetlire az újévi fogadalmakat. Tina Kínából koreai boyfriendet szeretne, mert kínai lányszemmel nézve a koreai fiúk a világ legszebbjei. én szeretném félév múlva megvédeni a doktorimat. ehhez az kell, hogy addig minden mást kizárjak az agyamból. nem fog menni, túl sok a dolog. de valahogy megcsinálom. ezen kívül van még egy-két fogadalmam, de azokat csak a legközelebbi kör érti, úgyhogy mindegy is.

a szilveszterem a megszokott kis csalódással indult és azzal is fejeződött be. közben voltunk B&B-nél házibulin és utána a Gödörben, ez a kettő jól sikerült, jól.

2006-12-18T21:25:00.000+01:00

a lakás majdnem kész, tíz napja beköltöztünk drága szüleimhez. jól érzem magam, P is, vidoran beszélget apámmal a család sertéskereskedő ágáról és eszi a csirkét. az elmúlt négy hétben megszerkesztettem b.e.-vel egy könyvet, ami holnap kerül a könyvesboltokba. jó érzés, még a fotóm is jól sikerült a contributor-oldalra. ülök az ágyon és a lábujjaimat nyújtogatom kéjesen.

többnyire ünnepi a hangulatom. találtam bio-szaloncukrot a múzeum krt-i bio ABC-ben, de egy kicsit alábbhagyott a lelkesedésem, amikor az egyik kókuszosat kinyitottam a Pusztaház örökösei (így hívják magyarul a Bleak House-t, ezt se tudtam eddig) hetedik részét bámulva, na és az egyik kókuszos félig meg volt rágcsálva, pedig előtte 5 perccel nyitottam ki ollóval a zacskót. a szüleimnél van tévé, ismerkedem a műsorokkal és a reklámokkal, már egy csomó metróplakátnak megvan a reklám-párja.

mától nincs iskola, itt az áldott téli szünet, múlt csütörtökön elmentem életem legjobb csoportjával (7 török fiú, 1 iráni fiú, 1 iráni lány, 1 dél-koreai, 1 kínai és 1 tajvani lány) búcsúvacsorázni a Shirazba. P is jött, őt a később érkező Chia-Wen (TW) török diáknak nézte a másik csoportból, és megjegyezte, hogy handsome. volt két kedves hastáncosnő, mindenki táncolt velük (én is), míg a többiek visongtak és fotóztak a mobilokkal. sokat ettünk és szomorkodtunk, hogy ennyi volt. büszkén nézegettem őket, az én csoportom, Group 4.

2006-11-02T19:53:00.000+01:00

minden nappal közelebb kerülök a nehéz időkhöz. de ahelyett, hogy befeszülnék, vigyorogva kieresztek, bárgyú olvasói leveleket olvasok, barátnőket látogatok sorra, simogatom a bébik porcnélküli fülét. levágattam a hajamat, marilynesre, P bevallja, hogy kamaszkorában marilynre is. kérvényt írtam az illetékhivatalnak. hallgatom a húgomat, ahogy az új barátjáról mesél. "furcsa, hogy magyarul beszélgetünk", mondja a távkapcsolatok karcsú-komoly királynője. hosszú évek óta nem volt magyar emberrel. "azt üzenem a fiúnak, hogy tanítson meg magyarul szeretkezni", ezt apám mondja neki ünnepélyesen a Centrálban, az anyám a szemét forgatja. én érek oda a legkésőbb, a pincér azt kérdezi, mit hozhat, mire összecsippentem a szemem és szemétkedve azt kérdezem "és hol a menü? nem tudom kívülről." apám elnézést kér a nevemben, majd lebasz, hogy szégyent hozok rá. az alagsori vécébe vezető úton vízfestékkel színezett életképeket akasztottak ki a kávézóról, a család egyenként levonul és megtekinti az egyiket, hogy nem az apám elmosódott pacnifeje van-e rajta, de nem. elmegyek a troilus és cressidára, haroldra, maudra. este hat után nem eszem, mert az hízlal, ezért átrázódom teljesen a korai lefekvésre, az éhség elől az álomba bújok. kilenc után ne hívjon senki, mert éhes leszek.

2006-10-22T19:59:00.000+02:00

ha-ha-ha

hi-hi-hi

hömpörö appor ündürüxiiiii

ezt éneklem az ágyon fekve, de csak azért, mert dolgoznom kéne, már körülbelül egy órája. a húgom lökdös a vállamnál, gyerünk, kezdj el írni, de aztán ő is rázendít, röhögünk a plafonra, ha-ha-haaaa, hi-hi-hiiiiiiiiii

2006-09-28T00:06:00.000+02:00

"ne, nem szabad." ezt M-nek mondom, aki most elkeseredetten eladja az autóját, mert nem bírja a részleteket fizetni. simogatom az autó bal seggét, én voltam az első utasa annak idején. "nem szabad tárgyak miatt kiborulni", ő bólogat, aztán azt mondja "igen, el kell tudnom engedni." egy órával később rájövök, hogy elhagytam az Odeon vécéjében a napszemüvegemet, amit még NY-ban vettem, a Chinatownban 5 dollárért, de soha ilyen jól nem állt nekem semmilyen napszemüveg. villamosra szállok és visszarohanok. feszülten keringek a büfés és egy csoport flegma odeonos között, felváltva kérdezgetem őket, nem adta-e le valaki. mert hát ki visz haza magával egy lötyögős, összekarcolt napszemüveget. nem értik. a flegma csaj vigyorog, hülyének néz. nézem a szemét, ki akarom nyomni.

2006-09-08T14:42:00.000+02:00

2006-09-04T22:07:00.000+02:00

éjjel a szigeten álltam. anyám mellettem, halkan sopánkodva, érezte, hogy lekéssük a hajót. sütött a nap, mert álom volt, mélylila lepedők lobogtak körülöttünk, ritmusra takarták el a hullámokat, aztán újra vékony csíkba ugrottak és megláttuk a tengert, a csónakokat, ahogy az utolsó is ellendül a földtől. idegesen kapkodtam a levegőt a szélben, aztán nyeltem egyet, és előttem állt, akit nem láttam a 24. születésnapom óta, pedig lassan 32 leszek. (24 év és 1 nap. kivitt a reptérre, a nyakamban remegett, éreztem, hogy sír. meglepett, mert még nem tudtam, hogy ezek az utolsó pillanatok. ő meg csak zihált csukott szemmel, a hajamban fuldokolva, ősz hajú, ráncos, inas férfi, minden erejével engem gyászolt, amíg vigyorogtam zavartan, huszonnégyéves kajlasággal. a heathrow közepén imbolyogtunk.) itt volt tehát, most barátságosan hunyorgott, múlt éjjelre szürke szakállat növesztett és furcsa, kopott hajóskapitány-egyenruhában feszített, az ő szigetén toporogtunk anyámmal, magasan, az üres öböl felett. nem mertem a szeme közé nézni. "how are you, gorgeous" "fine, thanks"

2006-08-16T21:54:00.000+02:00

vége a stressznek, ma aláírtam a hitelszerződést. persze ez se ment könnyen, reggel 10-re mentem, a szenior banki tanácsadóm idegesen azt mondta, "reggel 8-kor lefagyott a rendszer, nem működik semmi, 3 óra csúszás". gépiesen bólogattam és a Dunát néztem a háta mögött. aztán elmentem a közjegyzőhöz, aki aggódó pillantásokkal azt magyarázgatta egy órán keresztül, hogy ha nem törlesztek rendesen, baj lesz. komor arccal néztem vissza rá, mint egy elítélt. húgom eközben átvette az ő lakását. a volt tulaj, egy örmény zsidó Tel Avivból, félmillió forinttal lógott a gázműveknek, együtt mentek befizetni. a fickó mindent otthagyott neki a lakásban, például két hátizsákot héber betűkkel, ezeket lenyúltam. P közben Szófiában nyaral és éjjelente csetelünk. már csak négyet kell aludni. New York óta nem voltunk ilyen sokáig távol egymástól.

2006-08-14T10:34:00.000+02:00

hiányzol.

2006-08-13T15:23:00.000+02:00

még mindig itthon. csütörtökön P elutazott egyedül Szófiába óriásparadicsomokat pofozgatni. én maradtam, vettem egy új jegyet jövő vasárnapra, egyből Burgaszba. és most várom, hogy a héten végre aláírhassam a hitelszerződést. közben hétfőn megtalált egy munka, egész héten dolgoztam, aludni se volt időm, de megérte. kicsit megnyugodtam, Giacomelli telefonszáma sem titkos már, talán összejön és szeptember 1-én megkapom a kulcsokat. aztán jöhet a felújítás, de előtte még a demolition party - remélem, van annyi barátom, mint amekkora a lakásom lesz.

2006-08-04T19:34:00.000+02:00

"chuck norris's tears can heal cancer, but chuck norris doesnt cry!"

2006-08-03T09:15:00.000+02:00

D hazajött Berlinből fél év után, tegnap már a Bandidas-díszbemutatón tequiláztunk a Csillaggal, E-vel, anyámmal, N-nel és N-Mamával és megpróbáltuk D-t update-elni a pletykákról meg az államháztartásról.

Nusser ma hajnalban Rómába utazott, megbeszéltük, hogy 5-kor ébresztem telefonon, amit csukott szemmel, pokrócba csavarva, az erkélyen himbálózva meg is tettem: "jó reggelt, ezt nem álmodod, ez a valóság. most tedd le a lábad a padlóra és menj ki a fürdőszobába, akarom hallani, ahogy a jéghideg vizet csapkodod az arcodra." "na ne, inkább pisilek." "jó. az is jó". az előbb felébredtem és fél percig azon tűnődtem, álom volt-e vagy valóság.

2006-07-31T12:56:00.000+02:00

napra pontosan Diana és Charles esküvője után 25 évvel, szombaton Navarro is elvette V-t. szuper volt. a bevonuláskor Nav rálépett V. abroncsára, V. nem tudta abbahagyni a nevetést. ezt szemtanúk elbeszéléséből tudom, mert én késtem 8 percet és ekkor éppen taxiban ültem, amit még a metróból hívtam. a szertartás alatt Chris Isaac és Johnny Cash ment, utóbbinak azért is örültem, mert a násznép egyik idősebb tagja könnyedén dobogós lehetett volna egy Cash-imperszonátor bulin. volt egy kajla násznagy, akit Galád következetesen "násznép"-nek hívott, amit én rendre "násznagy"-ra javítottam, amit aztán a pasija egészített ki azzal, hogy "vőfély". a vacsorán 180-an voltunk, Galádnak sikerült a légkondi alá ülnie, amiből csöpögött valami. I. volt a fotós, ő egy idő után annyira beállt, hogy megharapta P tarkóját, Z kollegát viszont megcsókolta, nekem meg azt mondta, hogy "menj a picsába", pedig csak vicceltem. az éjszaka csúcspontja Nav és V. tánca volt a Time of Your Life-ra, elképesztő volt, én majdnem elsírtam magam, ami még úgy is nagy szó, hogy kicsit be voltam nyomva. Nefrit erre kijelentette, hogy olyan nagyszerű volt, hogy neki meg végig a hideg futkarozott a hátán tőle. volt hastáncosnő is, vadul dobálta magát egy dobszólóra, miközben mindenkire olyan kedvesen mosolygott, mint egy derűs könyvtároslány. tegnap délután láttam az Oktogonon sétálni, civilben persze.

2006-07-30T13:47:00.000+02:00

ma reggel P bizarr, amerikai zászlóból font kempingszékében (igen, van rajta pohártartó) kuporogva hallgattam anyám mobilhangját, ahogy elmondja, hogy így, ebben a kuszán cammogó bankhiteles mizériában nem szabad elutaznom nyaralni három hétre. addig nem, amíg nem írtam alá a bankkal a szerződést. "mert ha megint közbejön valami, akkor a bolgár tengerpartról nem tudsz ügyintézni. és akkor ugrik az a csodálatos lakás és ugrik a foglaló." igaza van, mindig igaza van, tompán rugdalom a muskátli fejét. arra gondolok, hogy 6 évet éltem Szófiában és két napja éjjel a Sarkkertben a menzel-arcú fiú is azt mondta, hogy "nahát, akkor te most hazamész oda", és mert tényleg hazamegyek, a barátaimhoz, akik akkor voltak a barátaim, amikor az talán a legnehezebb volt. 5 hónapja megvettem a repülőjegyet, 5 hónapja minden szaros, olcsó pillanatban az utazás álma húzott ki a csávából, mert ez az, ami számít. bemegyek a szobába, rádőlök P-re és megkérdezem mit csináljak. és ugyanazt mondja, mint az anyám, ami nagyon ritka. így aztán, ha nem sikerül augusztus 9-ig aláírni a bankkal a szerződést, nem nyaralok idén, nem eszem szőlőt a lapos kavicsokon. viszont lesz lakásom végre, a felüljárón is túl.

2006-07-27T23:02:00.000+02:00

nem tudom, erről tudnak-e az iráni diákjam. zeynab, ghazaleh, navid, meg a többiek.

2006-07-27T12:54:00.000+02:00

reggeli ébresztés: első körben elutasították a lakáshitel-kérvényemet. indoklás: Giacomelli, a cégtársam olyan vezetékes (!) telefonszámot adott meg (székhelyünk telefonszáma), ami titkosított. erről ő se tudott egyébként. "nem is. soha nem titkosítottam, max. nincs bent a telefonkönyvben." oké. vastag páncélban csörömpölök tovább.

2006-07-26T08:28:00.000+02:00

tegnap az ötperces, meleg esőben, a metrópótló ablakához szorítottam a homlokom, szétpattant a fejem a fájdalomtól, valószínűleg erre mondták a felnőttek körülöttem mindig, hogy "front" (olyan is volt, hogy "fájront", de egyiket se értettem). néztem a mozgó Tabánt és aztán azt vettem észre, hogy öt-tíz méterenként ismerősöket, félismerősöket látok a kávézókban, a Krisztina téren, a mozi ajtajában, a fal mellett ácsorogva, lassan jelentek meg, egymás után, egymásról nem tudva, kicsit zombisan, én meg úsztam mellettük a buszban, a szemem összekapcsolta őket egy laza vonalban, és arra gondoltam, hogy kész, agyvérzést kaptam és ez a halál, mert olyan nincs, hogy két megálló között ennyi ismerősöm gyűljön össze az esőben.

2006-07-20T07:50:00.000+02:00

ma reggel 7 óra 14 perckor besétáltam a közeli HONI csemegébe és a reggeli tömegben hangosan, érthetően ezt mondtam a pénztárosnőnek:

- Kérek szépen egy fogszabályzót.

Természetesen 'pillanatragasztót' akartam mondani, de a pénztárosnő erre magától nem jött rá. összekevertem a kettőt, nagy dolog. persze érthető a megrökönyödése, már csak azért is, mert van fogszabályzóm, március 28-a óta, és egészen 2007. márciusáig hordom. apám azóta "szájzáras"-nak hív és közben csóválja a fejét. a fejcsóválás mellé néha azt is kifejti, hogy szerinte "erre rá fog menni" a kapcsolatom. a kapcsolatom is fogszabályzót hordott egyébként, igaz, a 2003/2004-es tanévben, amíg én New Yorkban éltem. mindegy, egyszer mindennek eljön az ideje. a fogszabályzás már 14 éves koromban felmerült, de azt hiszem, ha akkor rászántam volna magam, két héten belül öngyilkos lettem volna szégyenemben. egyébként nem volt pillanatragasztó.

2006-07-19T10:47:00.000+02:00

ülök az íróasztalomnál és írás helyett állandóan a hatalmas, napfényes erkélyünket fotózom, középen a muskátlik, balra a Gellért-fürdőből lopott fehér napozóágy, háttérben a lombok és a szakadatlan madárdal. hiányozni fog, ez nagyon fog hiányozni. egy felüljáró felett vettem lakást. tegnap felixanyul erre kijelentette, hogy nem vagyok normális, ezt mondta, vagy valami mást, aminek ez volt a lényege.

2006-07-17T11:57:00.000+02:00

szombat este van, nusikám, mondom, húzzunk el a moziba be megnézni az új supermant. nem akarja velem megnézni senkise, merthogy olyan rettenetes. nusika is bólogat, ja, ja, X is kijött róla félóra után, az én húgom meg csak szenvedett rajta lustán, végig. tologatjuk ezt a mozi-dolgot, Kalandornővel hármasban inkább tésztát főzünk az éppen-hogy-nem-basztam-el-az-ecettel-megint szószommal és kerekre esszük magunkat. a superman meg csendben arrébb libben a penne-gőzben.

na persze, hogy nusika ma közli velem a belső mozis infót, hogy a robbie williams viszont frankón megnézte szombat este a momparkban a supermant, ő nem finnyázott, csak besétált rá. senki nem ismerte fel, csak a mozivezető, akit a security-s ember viszont visszatartott egy sima "NO"-val, aztán nyomatékként még egy "NO"-val.

de azért jó lett a szósz, meg a frappék, azokért még lógok neked úgyis, ne felejtsd el.

2006-07-15T13:29:00.000+02:00

nyomás.

2006-07-15T11:53:00.000+02:00

hétfőtől csütörtökig összeszorított foggal keltem minden nap 4-kor, nyúlós, ragacsos villamosokon behunytam a szemem és a tengerre képzeltem magam, testmelegre telefonáltam a nyomorult mobilomat, begyulladt a szemem, de lencsében mentem a félévente esedékes szemvizsgálatra, ami persze kétszeresen hülyeség, apámmal veszekedtem, aztán vettem neki egy tábla csokit, láttam egy rettenetes filmet, amit aztán meg kellett volna írnom, de ez az, hogy nem ment. hiába ébresztettem magam péntek hajnal 4-kor, hogy kritikát írjak és utána reggel hétre odaérjek a fodrászhoz, nem ment. fél nyolckor ébredtem, borízű hangon hívtam a fodrászlányt, az erkélyen állva szabadkoztam és közben néztem a muskátlikat, aztán a főszerkesztőnek írtam, hogy elnézést. fáradt szuszogással telt a délelőtt, kicsit leállítottam a gondolatokat és helyette rendet raktam az asztalomon, aminek mindketten örültünk aztán. gyalog keltem át a hídon, mert a tűzoltók öngyilkost fogtak, láttam az arcát, zavartan nevetgélt, egy tetovált Franck Ribery. délután bolgárul beszéltem az étteremben, mert megjelent Angela és a fia, a két baráti zongoraművész, csak úgy, két vonat között, másfél órára. augusztusban újra találkozunk, szófiában, naná. este esküvőn voltunk, réghalott nagyanyám fekete plasztikrózsáját tűztem fel és néha megsimogattam. most pedig leülök fordítani, mert szegény vagyok.

2006-07-14T10:52:00.000+02:00

A Day in the Life of Dave the Dollar.

ezzel a címmel olvasok cikket, mert meg kell tanulnom a kettős könyvelést, gyorsan. rájöttem, hogy különben baj lesz. megvan az iBank-program is, neat lil' thing. remélem, ettől több pénzem lesz hirtelen. tegnap "bevették" a lakáshitel kérvényemet, néhány órával előtte még Gvadányi Apehnél pityeregtem, hogy "nem is, nem tartozom félmillióval, kérem, az kizárt". aztán sikerült bebizonyítani az igazamat, megkaptam a nullás igazolást, úgyhogy mentem is a bankba. surprise: a lakáshitel-igénylés egyik alapfeltétele a vezetékes telefon és a hozzá tartozó számlalevél. jópofa, hat éve nincs ilyenem. mindegy, legyek már túl rajta. szeptemberben felújítás, októberben költözés, IKEA nesting instinct readied. bizsergek.

2006-07-13T17:29:00.000+02:00

visszamegyek valaha Izraelbe? next year in Jerusalem, ugye. de az '93 volt. már akkor is rettegtem a hirtelen haláltól, ültem a hotelszobában és éjjelre inkább behúztam a függönyt, ne lásson senki. most itt jöhetne egy szórakoztató történet arról, hogyan hazudtam a sivatag közepén kedves ismeretleneknek, hogy cionista-sejt-vezető vagyok K-Európában, csak hogy legyen hová lehajtanom a fejem, ami működött egy darabig, a vége meg kínos köhécselésbe fulladt. de rossz a kedvem, ennyi.

2006-07-13T13:27:00.000+02:00

anyám munkahelyén ülök, a minisztériumban.

"Anyuu, bemehetek a Pirihez fénymásolniii?"

"Csak ha kifested magad."

2006-07-11T17:02:00.000+02:00

Banna, Banna, megtaláltam! egy rakás érdektelen firkapapír között, nem tudom, hogy került oda.

Tényleg már elhagytad az adásvételit??? U izz crazzy fo' shizzle! :-)

2006-07-10T15:38:00.000+02:00

ebéd Giacomellivel. negyven percet kések, ő addig "intézi a dolgait". mivel szüleim jó ideje nem olvassák ezt a blogot, leírhatom, hogy azért késtem negyven percet, mert a találkozó előtt, még otthon, vadul futkározva kerestem életem első lakásvásárlásának tárgyi bizonyítékát, az adásvételi szerződést. 10 napja írtam alá és sajnos már nincs meg. nincs meg, pedig azóta hazaértem az ebédből és újra nekifutottam. kénytelen leszek alapos rendet rakni, és szétzilálni a hangyákat, morzsákat és halott legyeket, akik befészkelték magukat az ágyam és az ablak közötti sávba, a papírkupacok közé. ez a sáv az én területem a lakásban. rettenetes, mi van ott, nekem se tetszik igazán. P jó féléve nem merészkedik arra. ő rendes, én meg többnyire rendetlen vagyok. de az új lakásban nem lesz sáv, ígérem.

2006-07-09T22:52:00.000+02:00

megnézek egy filmet, nem tetszik, megírom. egy órán belül kapok rá egy olvasói levelet.

"Tartsd meg magadnak a kritikádat!Szerintem a kutyát sem érdekli az, hogy neked nem tetszett.Ti,kritikusok itt semmit sem számítotok!!!!!!"

aztán két perc múlva még egyet.

"És milyen jogon bávázod te le a nézőket?Mit képzelsz te magadról?Nem te szartad a spanyol viaszt!!!!!!Jobb lesz ha befejezed a pályafutásodat!!!"

a két levél névtelen. mégsem, mert a feladó címében ott az olvasó vezetékneve és a keresztnevének kezdőbetűje, sőt, a munkahelye is. a munkahely egy ismert közkönyvtár. megnézem a könyvtár oldalát, ott a munkatárs, ott a telefon. felhívom, mert érdekel, ki az, aki még ma is azt hiszi, hogy az információs szupersztráda egy kibaszott nagy éjszakai sivatag, ahol feketemaszkos alakok száguldoznak rendszámtábla nélkül, névtelenül köpködve jobbra-balra.

csörög a telefon.

Öreg Női Hang: Halló.

trkszfi: Jó napot, xy-t keresem.

ÖNH: Én vagyok.

trkszfi: (fuvolázva) Üdvözlöm, trkszfi vagyok, a bigyo.hu filmkritikusa. az előbb szenvedélyes hangú levélben felvette velem a kapcsolatot, gondoltam, élőben tovább beszélgethetnénk.

ÖNH: ...

trkszfi: Miért gondolja, hogy ez a kritika megalapozatlan elemeket tartalmaz?

ÖNH: ...most nem tudok beszélgetni, olvasó áll előttem.

trkszfi: Ah, egy olvasó áll az olvasóm előtt!

ÖNH: Igen.

trkszfi: Azért azt elárulná, hogy látta-e a filmet?

ÖNH: Még nem. Ma este nézem meg.

trkszfi: Értem. Akkor mire alapozza kritikai megjegyzéseit?

ÖNH: Csak úgy. Nem gondolom, hogy így le kéne húznia ezt a filmet.

trkszfi: De ugye még nem is látta.

ÖNH: (dacosan) Nem.

trkszfi: Nem akarom feltartani, egyezzünk meg abban, hogy megnézi a filmet és utána írjon nekem, jó? Ne előtte.

ÖNH: Rendben.

trkszfi: Köszönöm, viszonthallásra.

ÖNH: Viszonthallásra.

aztán persze nem írt.

2006-07-06T19:51:00.000+02:00

oké. MamaCash szerint nem tömjén az, hanem "macsó-parfüm". "na ne, gyerekek, ez tömjén, egyértelmű". "akkor ő az antikrisztus." oké.

este vacsora a szokott helyen, E és Banna meg én. illetve most. 8-kor. elkéstem.

2006-07-06T13:16:00.000+02:00

tegnap éjjel kiharaptam egy darabot egy Sármos Férfi rózsaszín ingjéből. a bordót mások tépték szét, én úgyis a rózsaszínre hajtottam. az ing csatakos volt a verítéktől és tömjénszagot árasztott és most is illatozik, ebben a pillanatban, ahogy belenyomom gépelés közben az orromat. elégedett vagyok. Banna javaslatára be fogom kereteztetni, persze csak ha már elillant belőle az utolsó csepp tömjén is.

2006-07-04T02:43:00.000+02:00

nem szabad Londonba jönnöm 2 napra, legközelebb már egyenesen letelepedni kéne, nem szarakodni. közben, otthon, Pesten persze eladtuk a húgommal a lakást és megvettem az enyémet. egyelőre félek tőle, a hitel miatt is, meg attól is, hogy hatalmas.

nincs kedvem aludni, de cikket írni se. eddig dolgoztam, akkor is, ha kivülről nem tűnik munkának. egy stilizált dzsungelben, a Temze partján, Orlandóéktól azért gondosan elkerítve iszogattam a koktélokat és néztem az angol lányok magassarkú cipőit. egy lengyel lány, Iza hozzámcsapódott, aztán kifizette a taximat. a hotelben fekszem és nem moccanok. 12-kor van a check-out, aztán jöhet a nomádélet a youth hostelben.

a filmben Depp beleharap egy vaskos lábujjba és most állandóan ez jár a fejemben.

2006-07-02T20:52:00.000+02:00

szerda, budapest.

de előbb a hétfő jön és london.

yes, yes.

2006-05-13T22:33:00.000+02:00

a room service rendben volt, összedobtuk az aprókat, az őszhajú férfi betolta a görgőasztalt a tévé elé. megkapta a pénzt, úgy tűnik, eleget adtunk, mert vigyorgott. balra a tenger, jobbra tornyok. négyen vagyunk, a csillag, a csilla, egy svájci-horvát, akinek még nem tudjuk a nevét, és én. állítolag van valami norvég-svéd születésnap a városban, de előbb irány a Placa Reial.

2006-01-20T09:57:00.000+01:00

mostanában azt kell tudni rólam, hogy 1. nehány hete eldobtam magamtól az állásom és 2. árulom azt a lakást, ahol felnőttem. drámaian hangzik mind a kettő, utóbbi arról szól, hogy az ingatlanügynökkel milliókon birkózunk (alacsony áron én is el tudnám adni - mondom én), így hát próbálok többnyire fémes, pattogó hangon beszélni vele. A múltkor is őt tárcsáztam, és tíz percig egyeztettünk egy találkozót. ilyeneket mondtam: "rendben, de nem értem, miért tegyük jövő hétre, be kell indítanunk ezt a dolgot, minél előbb", meg "nem, nekem nem jó az ebéd (miért akar ebédelni hívni? különös), nekem csak a délelőtt 10 jó, mondjuk 10 előtt néhány perccel, sajnálom"... érzem, ahogy a hang elbizonytalanodik a túloldalon, lassan megadja magát és én meglepődöm, milyen könnyű ez. "Nna, akkor holnap a Teréz körúton" zárom a beszélgetést. "Milyen Teréz körúton??" kérdi a hang, idegesen. és akkor leesik, hogy tíz perce nem az ingatlanügynökkel tárgyalok, hanem Q-val, akivel a napokban ebédelünk együtt, csak rosszul mentettem el két hasonló számot. nem tudom, mit gondolhatott rólam abban az első tíz percben.

munkám igazából továbbra sincs, és hiányzik a munka. legalább nem kell többet együtt dolgoznom görcsös-sunyi kolleganőmmel, aki annak idején az egyik cikk címében még kötőjellel írta King Kongot. amíg én a húgomat látogattam Londonban, szegény King-Kong kineveztette magát a főnökömmé. egy kétszemélyes alrovatról beszélünk. másnap felmondtam.

2006-01-09T18:25:00.000+01:00

ma megint nem alszom. meg kell írnom valamit. holnapra. más esetekkel ellentétben most meg tudom magyarázni magamnak, miért hagytam a brno papert az utolsó pillanatra - minden nap csináltam valamit. szombaton például castingon voltam, pedig még sminkes se volt. D barátnőm óvatosságra int és valószínűleg neki van igaza. "ez egy szakma. én tudom." igaza van, de közben megérti, hogy kapkodok, össze-vissza. ma meg tanítottam hat órát, így marad az éjszaka.

most már néhány éve, mondhatom, hogy néhány éve, hogy hetente többször is harsogva nevettem a harlemben hajnalig. hosszú súlytalanságra voltam ítélve. most jobb a kedvem, mert komolyra fordult a játék.

2006-01-04T23:08:00.000+01:00

november 24-én leadtam a szervízbe a nyamvadt ibookot. azóta sem sikerült kicserélniük a vinyőt. állítólag Hollandiában szerelik és a garancia miatt 50 oldalas nyomtatványt kell kitöltenie az apple hungary-nek. ezért tart ez a dolog lassan két hónapja, gondolom naponta végeznek egy oldallal. na most ilyenkor a barátom gépét használom. ő meg addig szótlanul, zsebredugott kézzel mászkál a lakásban, tikkel a szeme közben (nem). az előbb rámnyitotta a teraszajtót. aztán becsukta és szomorúan kiballagott a konyhába.

2005-12-31T15:53:00.000+01:00

azt kérdezi, miért nem írok. azért, mert BÚÉK.

2005-12-11T19:47:00.000+01:00

i want a pair of fokin ear muffs, sista (nem akarok hazamenni)

2005-12-09T18:59:00.000+01:00

hihetetlen ez a ko:d. az elo:bb belekeveredtem egy etiop tu:ntetesbe (Meles Zenawi nepszeru:tlen) a trafalgaron.

2005-12-09T00:07:00.000+01:00

london. vár húgom, a zürichi csodaszarvas. holnap reggel, mielőtt kilép a hideg térre, a szállodában leadja a portán a kulcsot, a borítékra ráírja a nevemet is. 605-ös szoba, okker. virgin megastore? johnny guitar!

2005-12-03T23:32:00.000+01:00

éhes voltam és különben sem láttam a szüleimet 2 napja, úgyhogy fél 2-kor berontottam a Kávézóba, apám páholyába, ahol most anyám is ott ült, divatlappal a kezében. erről eszembe jutott, hogy nem véletlenül rántottam magamra elindulás előtt a fekete voltegyszeregyvadnyugat-velúrkabátomat - ez az egyetlen kabátom, ami elég hosszú ahhoz, hogy eltakarja a gatyám zsírfoltjait, amiket még az éjszakai jégpályás evés közben szereztem valahogy és ma meg nem volt kedvem másik nadrághoz. "sminkeld ki magad" - szól anyám, fel sem nézve a divatlapból, aminek nem tudom elolvasni a címét, pedig tökéletesen olvasok fejjel lefelé is, mint egy titkosügynök. "gratulálok anyádnak, romba dönt a szeretetével" - apám ingatja a fejét. "végre lassan egyenesbe jöttél volna, most meg anyád tízéves szar kocsira ad kölcsönt, hordhatod a szervízbe éjjel-nappal. bolond anyádból mindent ki tudsz fuvolázni". bolondanyám vádlón néz rám, én meg vádlón vissza. "minek mondtad el neki?" - tátogok felé, anyám kerek szemmel rázza a fejét, hogy ő nem. "honnan tudsz te erről?" kérdezem apámat, aki azóta grimaszol, hogy megérkeztem és becsusszantam az asztal mellé, zsírfoltostól, mindenestül. "honnan, honnan. a blogodról, te szerencsétlen." na jó. "és hogy van Babetta King?" váltok lazán. B.K. a húgom, ez az egyik neve csak. Babusta, Babutta, Baba, Bétahús (ez a békahúsból jön). "A Baba? A Baba dolgozik, mint egy nyomorult, hétvégén meg bulizik. csak tudnám, mikor piheni ki magát szegény gyerek". A húgom Londonban trénel egy olajcégnél, szerdán utazik Zürichbe tárgyalni, mondtam neki, vegyen Ovomaltine-t. "legalább egyik gyerekemből lesz normális, kereső ember. te meg anyád csecsén lógsz majd ötven év múlva is." bólogatok. a Kávézóban most áll egy széles, műgyanús karácsonyfa, ami arra jó, hogy a pincérek ügyesen el tudnak mögé bújni. "nem mű az. sebipincér mesélte, hogy negyvenkilencezer forint volt, őrület." suttogja áhítattal az apám. minden pincért ismer, akik őt aztán sanyibácsinak vagy sanyibának szólítják, fenntartják a páholyát és kedvezményt kap a napi menüből. törzsvendég. "na egyél valamit, éhenkórász".

2005-12-03T19:13:00.000+01:00

éjjel E-vel belógtunk a műjégpályára, mert E barátnője jéghokis és valami mobilcégek összmikulásünnepélyén kellett bohóckodnia, mert megvették a csapatukat arra az estére. mi is kaptunk korcsolyát, hátracsaptam a táskámat és éjfélig köröztem a jégen. néha elkapott minket egy-egy krampusz, hogy trükközzünk valamit a gumicukorért, amit a zsákjából húzott elő. én bemutattam a koszorúzást, amit öt perccel azelőtt tanultam, E meg csak szimplán a hátára esett. rengeteg zabrakaja volt, meg forraltbor. most izomlázam van. tökéletes éjszaka - pedig nyomottan indult az este.

2005-11-24T20:12:00.000+01:00

ja, még hétfőn E-vel elmentünk megnézni az Erőszakos múltat. gyenge, semmilyen film, szenvedtünk tőle. egyre hangosabban nyögdécseltünk egy teletömött moziterem mértani közepén. aztán a nyögdécselés nálam félrecsúszott és elkezdtem pánikszerűen fulladni. az egész úgy hangozhatott kívülről, mint egy modortalan, elfojtott, rosszindulatú nevetés, de sok, sorban egymás után, legalább egy hosszú percig. E aggódott, de nem tudta megállni és röhögni kezdett. a többiek nem tudom, mit csináltak, de azt érzékeltem, hogy a tortillazabáló ismeretlen férfi a bal oldalamon még messzebb húzódott tőlem. nem érdekelt, azzal voltam elfoglalva, hogy aztán el ne mulasszam el a szemem előtt lepergő fontos pillanatokat, de végül nem volt semmi. E később röhögve bocsánatot kért, hogy nem kezelte a helyzetet a megfelelő komolysággal.

2005-11-23T19:53:00.000+01:00

a ma hajnali órám a szaúdiakkal pompásan sikerült. megtudtam, hogy náluk nem ünneplik a szülinapot - én azért szép nagy betűkkel felirtam az enyémet a táblára (a szemem sarkából láttam, ahogy néhányan felírják a füzetbe). aztán kiosztottam a múltkori írásokat. Satyós Fayez például azt írta, várja már, hogy a 'university smiling vace'-be járhasson. megkérdeztem, mégis, mire gondolt. kiderült, hogy a Smiling Face University-re fog járni néhány év múlva, mert orvos akar lenni. tanácstalanul meredtem rá és ijesztő bohócdoktorok kezdtek kergetőzni a fejemben, amikor leesett. a Semmelweis University-re gondolt. tisztáztuk, hogy ez egy vezetéknév, nem pedig egy vigyorgó arcocska. jövő órára viszek nekik valami drámai sztorit a magyar anyák megmentőjéről, mert kiderült, hogy a legtöbben ott fognak tanulni.

ja, az előbb kipurcant a vinyőm. apple care, zárj hűs tenyeredbe - holnap mehetek a gránátalmába. most is a külső vinyőről dolgozom, finoman, óvatosan, mert egész éjjel írni fogok.

2005-11-20T20:15:00.000+01:00

I wrote a song about New York because New York for me was about survival. It is more a state of mind than a place.

2005-11-06T07:49:00.000+01:00

autót akarok venni. egyelőre három lehetőség van, az egyik kollégám árul egyet, kettő apróhirdetés. a negyedik az, hogy megint nem veszek és anyám sorsára jutok, aki 1974-ben kapott jogosítványt, és a vizsga óta kétszer vezetett. amikor kölcsönt kértem tőle az autóvásárlásra, drámai hangon felhoztam neki a saját példáját, meg azt, hogy én nem akarok a sorsára jutni. "na ne mondd", mondta erre. de úgy néz ki, hogy ad, bár new york óta még mindig nem sikerült visszafizetnem a teljes kinti tartozásomat. úgyhogy megint elvállaltam az amerikai college-ban a tanítást. most nem Writing-órát tartok irániaknak és kínaiaknak, mint tavaly, meg tavalyelőtt, hanem Communicationt nyolc szaúdinak. hét fiú, egy lány.

2005-10-28T09:03:00.000+02:00

igazi body snatcher reggel: órákig rendeztem csoportokba a wiwes ismerősöket. végül a legtöbb ember 'Haverok' lett, mert nincsenek olyan kategóriák, hogy 'Ez Meg Ki' vagy 'Megszűnt Létezni'. félálomban nyomogattam a Hozzáad gombot, néha belepislogtam a tükörbe, vagy hallgattam P-t, ahogy a másik szobában harsogókat harap az almájába, a fülén fülhallgatóval.

2005-10-26T08:33:00.000+02:00

az új év jól indul, meg vagyok elégedve. csak hiányzik a testvérem.
ígéretes dolgok történnek velem. a bosszúságok pedig csak bosszúságok, ahogy D bölcs, réghalott nőrokona mondta egyszer.

2005-10-12T06:44:00.000+02:00

írtam shapirónak. válaszolt. t = -15 hónap, de nem baj.

2005-07-29T14:57:00.000+02:00

húgom ma megkapta a diplomáját. a család 2 órát ült a közgáz aulájában, anyám a meghívóval legyezgette magát, és sóhajtozott. izzadtan néztem az előttem ülő fiú kék ingén a sötét foltokat. a húgom a vastag fekete talárban vigyorgott, a nyelvét nyújtogatta.

tegnap megkapta élete első komoly állását, Londonban kezd, néhány hét múlva. csodálatos ember.

2005-07-15T01:42:00.000+02:00

azt mondja, uws. upper, ezt gyorsabban tette hozzá. visszamegyünk, egy évet adtunk, ennyit kaptunk rá.

2005-07-15T01:30:00.000+02:00

Tight,clean,gently used HardCover w/no underlining,stickers,page tears or folds.No ex-owner names inside.Clean,crisp cover. No DJ.Tight,uncreased spine.Feels Unused.VeryUsable.

de kicsit később, nem is olyan messze innen:

Top/bottom edge stamped not for resale.Clean,crisp cover w/minor edge tear.Tight,gently cocked spine.Pages very clean.

2005-06-28T17:44:00.000+02:00

summa cum laude - mondom hét különböző embernek egymás után a telefonba, mellettem a buszon egy nő egyre idegesebben zörög a zacskójával. szabad vagyok, álmos vagyok, szemüveges vagyok, mert közben a szemem is begyulladt. na megyek BÉnőzni.

2005-06-21T12:34:00.000+02:00

"Miért pont én is?!"

/W a sárga falak között/

2005-06-16T18:48:00.000+02:00

egészen furcsa érzés sok év után leülni és tanulni valamit, amit régen tudtam. ma elindítottam a phd-eljarast, beadtam a papírokat, 27-én szigorlat. kedd éjjel levonultunk apámék pincéjébe feltúrni a sok dobozt, hátha megtalálom a bolgár diplomámat, egy régi esszét, ami most jól jönne, meg a nyelvvizsgákat a jelentkezéshez. 2 óra múlva pókhálóval a hajamban, izzadtan rontottam be szüleimhez, minden meglett. és még: régi, fekete-fehér A3-as fotók, a szófiai Makrancos hölgy poszterei, Olgával nézünk vissza, legyőzhetetlen pillantással. én voltam a Shrew, a végén a nagymonológ közben ledobtam a női ruhát és újra Sly lettem, a részeges bunkó az Inductionból, michael hattaway tombolva tapsolt. na most fogalmam sincs, honnan szerzek a mostani életembe hasonló pillanatokat. a pincében megtaláltam azt a kis noteszt, amit Giacomelli tervezett és rajzolt még arra a célra, hogy az autóvásárlás közben feljegyezgessem a kiszemelt modelleket. találtam egy morrissey-cédét, amibe bele volt dugva két írógépelt sor, I-nek írtam, érthetetlen. megvan az a szuper8as kamera is, amit O vett nekem Párizsban, pedig az eladó többször is elmagyarázta neki, hogy nem működik. találtam bolgárnyelvű könyveket, amiket még az ötvendolláros padlásszobában olvastam, a tetők felett, a bordó szőnyegen. nincs autóm ma se, bolgárul felejtek, a reneszánszot pedig úgy kell visszatolni az agyamba, ezt is csak a szigorlat miatt. pedig régen mindent tudtam, vera legalábbis azt állítja.

2005-04-17T07:41:00.000+02:00

éjjel elmentünk az operába megnézni az unokahúgom legjobb barátját, ahogy a vesztes Lenszkijt táncolja az Anyeginben. RsB meg én. teltház volt. ültünk a proszcénium páholyban és néztük a csellós feje búbját. a darabban összesen két jó táncos volt, az egyik egy orosz csaj, a másik hálistennek az unokahúgom legjobb barátja. utána négyen beültünk a menzára, ahol a táncos baseballsapkában ült egész este, mert a színpadi haja vállalhatatlan volt és nem tudta tíz perc alatt rendbehozni. aztán szétcsapódtunk egy kis gintől, vodkától, édes cseresznyétől, össze-vissza ettünk, és megbeszéltük, hogy a következő balett a Hófehérke lesz, a törpék miatt. ma pedig elmegyünk Budaörsre és kipróbáljuk a gokartpályát, bár egy kicsit még fáj a fejem.

2005-04-08T06:13:00.000+02:00

jó, találkozzunk, de nekem a fogorvos után rögtön haza kell mennem, mert meg kell írnom a német csávóról a cikket, meg tanítok is reggel, mondtam teljesen komolyan P-nek, amiből az lett, hogy a fogorvosnál, aki egyébként volt tanítvány, jó barát, és évek óta nem kér pénzt a tömésekért, szóval hosszan beszélgettünk a marokkói útjáról, ahol a második napon ágynak esett a frissen csavart narancslé miatt, mert elfelejtette, hogy abba jégkockát is tesznek, ami már hazárd. a gyilkos jégkockák miatt ágyban és a vécén töltötte a nyaralását, szomorúan mesélte a műanyag álarc mögött, miközben lágyan tapogatta a jobb alsó hatosomat. aztán P is megérkezett, akit a fogorvos megtanított a nem-szabad-belenézni-mert-megvakulsz lámpa használatára, úgyhogy ő lett az asszisztens, komoly arccal hallgatta a második pittyegést, és igyekezett ki-be kapcsolgatni a lámpát anélkül, hogy mondjuk porrá váljon minden a számban.

közben telefonált M, hogy menjünk el vacsorázni, ha van kedvünk, kipeckelt szájjal is lelkesen bólogattam és határozott mozdulatal elnyomtam magamban egy halvány meg kell írnom a német csá...-t. háromnegyed tizenkettőig hahotáztunk az étteremben és sokkal többet ettünk, mint az normálisnak lenne mondható (én például a malomkeréknyi penne-adagom mellé berendeltem egy tál köretet is, csak úgy), aztán desszertnek kikértük azt a palacsintát, amibe a legkönnyebben verhetik az unott, bosszúszomjas pincérek a farkukat: kókuszos fehércsokis öntet meg még valami fehér, nem emlékszem, de nem sűrített tej. aztán bementünk az ország legnagyobb könyvesboltjába és felráztuk a bágyadt dolgozókat, akik azt hitték, vége a napnak. a bolt természetesen teli van a néhai pápáról szóló kiadványokkal, de én azt a pápás levesestányért szeretném, amit a pápalátogatás idején lehetett kapni az oktogonon a traffikban, csak akkor még olyan kis hülye voltam, hogy nem tudtam, mekkora értéke van az ilyesminek. elég későn értünk haza, lencsében aludtam el, gratulálok.

2005-04-06T00:05:00.000+02:00

DiG! - aki tudja, nézze meg. titanic. vasárnap, este 7, toldi. még van jegy, mert nem tudják, mennyire jó.

a ma esti teltházas ghost in the shell 2-n elaludtam, és álmomban is mosolyogtam a szürreális angol feliratokon. az elején persze azt hittem, ez valami stiláris jegy, ezzel jelzik, hogy mondjuk éppen robotok beszélnek, pedig csak arról van szó, hogy japánban kevesen tudnak angolul - erről P szerint van is valami elmélet, a japánok mindkét féltekéjüket leterhelik nyelvtanuláskor, világos.

Two body being find. I memory computer previously. We consider this the rowdy shoot.

az is sokáig tartott, míg rájöttem, hogy a feliratokban a Sarjan azt jelenti, hogy sergeant, de akkor már egyáltalán nem érdekelt az egész.

2005-04-02T07:06:00.000+02:00

minden reggel kimászik egy hangya a billentyűzetemből. azonnal szétnyomom és közben rémülten dühöngök. hogy jutott be? miért csak naponta egy? lepetéznek ezek a winchesterre (?), vagy mi? vagy ez csak egy oldboy-délibáb? miafasz?

tegnap berkivel vacsoráztunk az eklektikában, ahol nem volt sajt, tehát sült mozzarella és a többi jó kis kaja se volt. tíz percig beszéltem rá a fiút, hogy én tényleg krumplipürével kérem a cicegét és nem mondjuk pirítóssal, amit ő ajánlott. végül azért kihozta. később csatlakozott V is. berki és V leadták csütörtökön a doktori disszertációjukat. annak idején együtt kezdtük. nekem úgy látszik megártott az egyéves new yorki ösztöndíj, haha. vittem ünnepi krémlikőrt, amit bevittünk a kuplung vécéjébe és amíg kint pisilős lányok értetlenül hallgatóztak, mi az 1 négyzetméternyi büdösben, a kagyló felett egyensúlyozva, BYO-alapon műanyagpohárba töltöttük az italt, köszöntőt mondtunk néhai Egri Péter professzorra (hamlet: the thinker becomes a doer) és persze fotóztam végig.

2005-03-27T10:06:00.000+02:00

hajnalban küldtem egy sms-t a húgomnak, hogy menjünk futni. már akkor tudtam, hogy zivatar lesz, de ez nem állíthatott volna meg - a legjobb futás-emlékem esőben volt, soha úgy nem futottunk, mint akkor, acélosan cuppogva, két Rocky Balboa, amikor edz Drago-Lundgren ellen, legalábbis így képzeltem. aztán hamar kiderült, hogy hajnal-my-ass: elvettek egy órát, erről ennyit, maradok ágyban.

2005-03-26T11:11:00.000+01:00

májusban megyek londonba, szállást keresek egy éjszakára valahol a Charing Cross Road közelében. veszek könyveket, mert valamiért úgy gondolom, ettől közelebb kerülök a disszertáció megírásához (ugyanígy vagyok a fénymásolással - a megrögzött fénymásoló bajnok azt hiszi, minden nyomdaillatú meleg lappal tudás csepeg a fejébe). másfél napig sétálok majd össze-vissza vigyorogva, aztán felülök a buszra és elmegyek északra SD barátnőmhöz és Mike-hoz. nem láttam nagyon rég, az A38-as indexbulin ott volt, ahol végül vége lett A.-val a majdnem három évnek, szóval SD aztán megint visszautazott Nottinghambe, most pedig Yorkban él. hiányzik. a repjegyet már megvettem, skyeurope, mindenki szerint ők a legjobbak. szórakozottan nyomogattam a gombokat, úgyhogy Mr. lettem Miss helyett a foglaláson. most így néz ki: Úr Torok Szofi.

tegnap RsBvel elmentünk szexboltba, vettem két filmet, az egyik VHS, majd az apáméknál kell megnéznem, mivel videóm nincs. cikkhez kell, érted. RsB a szexboltban lezserül megkérdezte, lehet kapni popperst, vagy már betiltották? jókat röhögtünk. (betiltották.) aztán eszembe jutott I. Szófiában, amikor először jött haza Amszterdamból, behúzott az egyetemi férfivécébe és együtt szagolgattunk egy kis poppers-t morfológia-óra előtt. melegem lett és dobogott a szívem.

2005-03-25T07:22:00.000+01:00

délután a főszerkesztő - akinek L. nevű gyermeke néhány órával korábban jön világra - odalép az asztalomhoz és szórakozottan azt mondja. "tintahalat ettem, vaslapon. és most olyan szagú lett a hajam." megkérdem, finom volt-e és belül ez a kérdés dübörög. "tudja ön, uram, hogy a squid biomassza túllépett az emberiségen?" ez egy régi hír. az óriás squidről ne is beszéljünk. a szemgolyója, mint a fejem, rettentő, lassú pillantás. welcome squid overlords.

A Purim-bál? minden évben ugyanaz. az ember elmegy a Goldmarkba, eszik egy kis majonézes kukoricát, iszik egy vodkanarancsot, nézi az ortodox ismerőseit, ahogy bizonytalan mosolyú ismeretleneket körtáncolni visznek. igen, a párhuzamos valóságban négy fiam van és nincs polgári foglalkozásom, lefuttatom a szokásos gondolatokat. D. és T. gyakran egymásra pislognak, úgyhogy elindulunk, a lépcsőfordulóban a szakállas Bálintba ütközünk, akinek a mi életünk a másik valóság. miről beszélgessünk?

az este a Szimplakertben folytatódik, ahol berki mutat egy fotót a mobilján annak a fiúnak a bátyjáról, aki tetszik neki. "ugyanígy néz ki, teljesen". tovább, az Iguánába, ahol P csókol, a többiek vakuznak. mindenki iszik, mindenki részeg, finoman, boldogan. ki az átkozott, Hámán vagy Mordecháj?

2005-03-12T11:18:00.000+01:00

éjjel Eriknél buliztunk a körszobában, én egy koktél után rúgtam be, a másodikat már P itta meg, meg utána mindenfélét. táncoltunk a piros falak és a százéves gyógyszeresüvegek között, az asztalnál mindenki elmondta élete legnagyobb rock.and.roll-pillanatát. Eriknek az volt, hogy Cobainnel, Dee Dee Ramone-nal és a Sonic Youth-tagokkal bulizott, Bruce csak annyit mondott, Michael, és azonnal tudtam, hogy a Jacksonról van szó, a fantasztikus Jacksonról. Morrissey-t is említette, nekem maradt a Tommy Ramone-interjúm, meg talán Richard Gere kézzel írott levelei, amit több mint egy éve kukáztunk New Yorkban a Lower East Side-on. Később Zsófival szóba került Majka is, a csillagok küldötte, és persze Linda, akit harminchét országban forgalmaztak.

este a Tarantino-buliba megyünk, kedden karaokezni, szerdán Bruce a DJ a Djinnben. a phd-met még nem írtam meg, de nem nyomaszt, egyszer (a határidő még másfél év) úgyis befejezem. tegnap még annyi történt, hogy vettem három Drabble-t angolul, darabját háromszázért, ami azért érdekes, mert általában sok pénzért rendelem őket messziről. jó nap volt.

2005-02-12T13:25:00.000+01:00

To
Bob & June

Keep'em flying!

Howie